Lenkey-Tóth Péter művészeti gyakorlatának középpontjában olyan nagyméretű olajfestmények állnak, amelyek hétköznapi tárgyakat ábrázolnak, és azok költői minőségét szemléletes módon jelenítik meg. A témát részletesen körüljárja, és az a döntés, hogy nem a látványra összpontosít, szinte teátrálissá, barokkossá teszi a tárgy jelenlétét. A tárgy kiemelkedik a sötétből, és teljes anyagi, szinte tapintható összetettségében mutatkozik meg. Ugyanakkor a monokróm paletta révén mégis megőrzi egyszerű és friss megjelenését. Mivel a tárgy ismerős a szemlélő számára, így előhívja annak múltját, a kollektív és magán emlékeket is. Jelenléte feltűnő és figyelemfelkeltő, ugyanakkor mégis rejtőzködő, és kétértelmű benyomást hagy bennünk. A tárgy olyan, mintha megfosztották volna az emberi jelenléttől. Az emberi érintés röpke nyomai, amelyek megmaradtak, költői és érzelmi aspektust, bizonyos melankóliát árasztanak, amely nem illeszkedik egy konkrét időkeretbe. Egy élettelen főszereplő testesíti meg a művész és a befogadó emlékeit és gondolatait.

A monokróm festményeken a hétköznapi tárgyak az egyetlen és központi motívum, amelyet a nyugodt perspektíva a letisztult és minimalista színskálán keresztül közvetít.