„Botos Péter az üveg fogalmát újra definiálja, a hagyományos casting (azaz öntés) technikáját elkerülve a matéria adta új lehetőségeket analizálja, megoldásában üvegtömböket vág le, farag, majd políroz, ragaszt, s építkezik. A tevékenységek révén igazi konstruáló alkotó, aki egyszerre a szobrász szemével dolgozik, másrészt a tervezések, összeillesztések, építkezések révén, de a formai tárház okán is építészként gondolkodik (különösen igaz ez a kocka alapú alkotásaira, pl. a Két kocka sötétszürke átlóval című művére is).  Botos önmagát nem is üvegművészként, hanem tervezőként-szobrászként értelmezi. Szobrainál átüt a konstruálás vágya: a tudatosan átgondolt külső és egy belső szerkezet feltárásának igénye. Így a külső forma fix, az orosz konstruktivisták szobrászati megoldásait, hűvös geometrikusságát idézi, a harmonikus arányokat a Fibonacci-sor következetes alkalmazása indokolja. Eközben a belső „szerkezet” egészében variábilis, a fényfizika törvényei uralják a látottakat, azaz az üvegtömbökön belül megtört különleges színes fények, de az egyes felületek, kockák egymáshoz való viszonya, úgymond a „virtuális terek” relációja is újabb koloritokat, reflexiókat és geometrikus játékokat hoz létre a tekintetünkben. Vagyis alkotásai a néző mozgása és optikai megfigyelése révén végtelen módon változnak, dinamikussá válnak, sokoldalú illúziók módjára működnek. Botost a kortárs művészet egyik kulcskérdése a dimenzionimus, a ráció, a teremtett illúzió jelensége foglalkoztatja. Botos azonban nem elégszik meg az alapstruktúrában bemutatott tudományos vizsgálódás (fényfizika) eredményeivel, hanem kétszeresen is tovább fokozza a hatást. Egyrészt a fekete optikai üveg esszenciális tulajdonsága révén a transzparens, nem színes üveget is visszatükrözi, sőt magának a befogadónak a tükörképét is visszaadja. Másrészt a külső megvilágítás okán az alap alkotás mellett egy újabb „mű születik meg,” a háromdimenziós elem színes, síkszerű grafikai lenyomata (árnyék).

Botos a geometrikus absztrakt formavilág kimeríthetetlen skáláját játssza végig az üveg, mint eszköz sokrétű kezelése révén, miközben a néző optikai tudásával a maximális módon él, ekképpen is méltó örököse, s eredeti hazai megújítója a Victor Vasarely által megteremtett illúziókeltő s geometrizáló gondolkodásnak.”  

Mészáros Flóra művészettörténész